Témavezető: Illés Gábor
Megbízó: HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.
Kutatás időtartama: 2008. 01. 01. – 2008. 12. 31.
Főbb célkitűzések:
A fatermési felvételezések célja, hogy a kísérleti területeken nyomon tudjuk követni a szálaló gazdálkodásra való áttérést célzó beavatkozások hatásait és tervezni tudjuk a további, esedékes faállomány-szerkezeti beavatkozásokat.
A fatermési felvételezéseknek és az erdővédelmi megfigyeléseknek egyfajta monitor szerepük is van, mégpedig annak monitorozására, hogy mennyiben közelítik a faállományok az elvárt szálaló szerkezetet. Az eredmények abban is segítenek, hogy a faállományok optimális szálaló szerkezetét meghatározzuk, vagyis azt, hogy mely vastagsági csoportban mennyi törzset kell fenntartani, és mi lenne az optimális fatermesztési célátmérő.
Módszertani leírás:
A kísérleti és kontroll parcellákon 3 évente végzünk fatermési, és évente egészségi felvételeket. A felvételek a parcella minden egyedét érintik. Az első felvétel alkalmával a következő paramétereket határozzuk meg egyedenként:
Mellmagassági átmérő két merőleges irányból, famagasság, koronahossz, a korona legnagyobb és legkisebb átmérője, Kraft-féle magassági osztály, erdőnevelési besorolás.
A famagasság és a koronaméretek kivételével 3 évente minden adatot felveszünk. A famagasság és a koronaméretek 6 évente kerülnek meghatározásra.
Minden felvételkor felmérjük a lábon álló száraz faanyag mennyiségét is. Az esetlegesen benövő új fákat az 1,3 m magasságban mérhető 5 cm-es átmérő elérésekor vesszük fel először és pozicionáljuk a térképen is. Az ennél kisebb faegyedeket, mint újulat tartjuk nyilván az újulatfolt GPS-es lehatárolása, ill. az állomány fáihoz képesti relatív helyzete, valamint a négyzetméterenkénti egyedszám megadásával.
A terepen felvételenként becsüljük a záródást, a záródás változásait a 10%-ot meghaladó záródáskülönbségeket elérő állományfoltok térképi ábrázolásával jellemezzük.
A faállomány-szerkezeti adatokból az alábbi származtatott adatokat állítjuk elő és értékeljük:
Fafajonként, magassági osztályonként, nevelési csoportonként, 5 cm-es átmérő-csoportonként, illetőleg fő-, mellék- és egészállomány bontásban megadjuk az állomány törzsszámát, átlagátmérőjét, -magasságát, körlapösszegét, élőfakészletét, növedékét, valamint az ezekben bekövetkezett változást.
Számítjuk a fatermési táblákhoz mért állapotát a kísérleti területeknek, továbbá a kontroll területekhez képesti eltéréseket is.
Eredmények:
A 2008. évben immár másodszor került sor a faállomány-felvételekre a korábban kidolgozott kísérleti területeken alkalmazandó metodikai leírás alapján. A magasság és az átmérő függvényében a Király-képlet segítségével kapjuk a fatérfogatot. Mivel a termőhely és ezzel a fajok magassági növekedése is eltér, illetve változik az egyes területeken, fontos, hogy a lehető legpontosabb magassági görbéket alkalmazzuk az élőfakészlet leltárak során, mivel ezek területenkénti meghatározása és alkalmazása lehetővé tenné, hogy az adott területen (kvázi termőhelyen) az adott fafaj esetében egyszerű átmérőméréssel meg lehessen becsülni az egyedek fatérfogatát, ami gyorsított készletfelmérést tehet lehetővé. Tehát a területenként, vagy termőhelyenként és fafajonként az egyszer rögzített magassági görbe az egyes átmérőkhöz rendelhető fatérfogat függvény meghatározását kínálja, amelynek segítségével egyszerű átmérő mérésekkel megfelelően pontos térfogat adatok nyerhetők. Az egyes átmérőcsoportokban a felvételenként meghatározható átlagos fatömeg értékek jól elkülönülnek, szűk hibatartományokkal jellemezhetők. Ennek okán, ezeknek a kapcsolatoknak a hosszú távon való stabilitása miatt, egyszeri meghatározásuk után a területek élőfakészletének meghatározása tovább egyszerűsíthető, mivel az egyes átmérőcsoportokba eső fák darabszáma és az átlagos fatérfogatának szorzata az átmérőcsoport fatérfogatát adja. Éppen ezért az átmérőcsoportok darabszámának szabályozásával egyszerűen befolyásolható lesz az egyes átmérőcsoportokban növekvő élőfakészlet mennyisége. A kialakítandó szálaló szerkezetnek fontos ismérve lesz az egyes átmérőcsoportokban meglévő és növekvő faanyag mennyisége. A másik fontos paraméter pedig ezen átmérőcsoportok növedéke.
2. ábra: Az egyes átmérőcsoportokban mért fatérfogatok alakulása 2008-ban